Az eltávolodás ereje
A kreativitás felszabadítása meditációval és mentális szünetekkel.
Na szép. A múlt heti szavazásban szegény Thoreau egy szavazatot sem kapott. Érdekes, hogy pont arra nem szavaztatok, ami engem a legjobban érdekelt a felsoroltak közül. Csakhogy a mai közhely használat teendőmet kipipáljam: ami késik nem múlik! Thoreau vissza fog térni és bosszút fog állni, amiért nem voltatok rá kíváncsiak (mert már kész van az az e-mail is…). De most, ahogy kértétek: meditáljunk kicsit.
Stephen King a Végítélet írása közben fedezte fel, hogy milyen az „írói rövidzárlat földje” – az a pont, ahol úgy érzed bárhogy próbálkozol, már nem tudsz többet írni. Egy belső hang azt súgta neki, hogy a könyvet be kell fejeznie, mert ha nem teszi, akkor élete végéig bánni fogja.
Hosszú sétákra indult, hogy kiszellőztesse a fejét. „Az unalom hasznos az olyan embernek, aki alkotói válságot él át” – írja memoárjában. De az unalom és a kikapcsolódás nem vitte előre. Valójában hetekig sehova nem haladt a könyvével. Túl sok volt a cselekményszál és a lehetséges problémák – bonyolult volt az egész.
„Újra és újra körbejártam a problémát – írja –, az öklömmel vertem, a fejemmel kopogtattam… és egy napon, amikor éppen semmire nem gondoltam, beugrott a válasz, teljesen és hiánytalanul, becsomagolva, mint egy ajándék, egyetlen villámló pillanatban. Hazafutottam, és leírtam egy papírra, életemben először tettem ilyet, mert féltem, hogy elfelejtem.”
Amit King itt leírt és átélt, az az ötletgyártás legfontosabb része: az eltávolodás. James Webb Young (1886-1973) egykori reklámszakember már 1940-ben megfejtette az ötletgyártás titkát. Az örökké ismétlődő folyamatot nagysikerű könyvében foglalta össze: A Technique for Producing Ideas (Egy technika az ötletgyártáshoz).
Az ő technikája szerint az alkotói folyamat a következőképpen néz ki:
Általános és specifikus információgyűjtés. Tehát kutatómunka, olvasás, jegyzetelés, társalgások. Ez mind a te problémádhoz kapcsolódó témákban és attól teljesen eltérőben.
Aktív gondolkozás. Összefüggések keresése, átfogó értelmezés. Lásd: ahogy King a könyvével kapcsolatos problémákat igyekszik aktívan megoldani.
Eltávolodás. Ilyenkor lényegében a fiókba teszed, elzárod és elfeledkezel a projektről. Elmész sétálni, edzeni, vagy találkozol valakivel. Mindegy mit csinálsz, csak ne legyen köze ahhoz, amivel elakadtál. Lásd: King, ahogy hetekig nem jutott sehova a könyvével.
Az ötlet felfedi magát a semmiből. Lásd: King hazarohan, hogy a semmiből felbukkanó tökéletes megoldást leírja.
Végső simítások. Az ötlet finomhangolása magunktól, majd külső visszajelzések által.
Mivel a könyv mondandója és következtetése empirikus, vagyis tapasztalati úton megállapított (csakhogy tanuljunk ma is egy új szót), könnyen támadható lenne az érvelése. „Hol vannak a tudományos bizonyítékok, amik ezt alátámasztják?!”. Ellenben már túl sok példát találtam más írásokban és a saját életemben is, hogy ez érdekeljen (jajj ne, még egy empirikus érvelés.) Az én szememben Young tökéletesen összefoglalta az alkotói folyamat fázisait.
Lehet, hogy azt gondoljuk Young leírta a tudatalatti működését és annak segítségét az ötletalkotásban… mintha tudnánk hogyan működik a tudatalatti. Vagy hogy ez az univerzum ereje, ahonnan az igazi kreativitás jön. Őszintén, engem a „miért” egyáltalán nem érdekel. Működik és kész. Nem kell feltétlenül értenem hogyan, ha érzem és tapasztalom a hatását (nehéz kiszabadulni ebből az empirikus érvelésből, ugye?).
A lényeg, hogy bármilyen kreatív vagy alkotói folyamatnál figyelnünk kell arra, hogy eltávolodjunk tőle és „felszabadítsuk” az elménket. Így az passzívan tud foglalkozni a problémával, és amikor készen van, a semmiből elénk tárja a megoldást. Ezt könnyen elő tudjuk idézni, ha monoton tevékenységet végzünk: séta, házimunka, edzés. Ilyenkor nem kell aktívan arra koncentrálnunk, hogy mit csinálunk: egyik láb, másik láb; mosogat, öblít.
Ismét tapasztalati következtetés alapján állítom, hogy a házimunka elvégzése előnyös ilyen szempontból. Ezért hagyom gyakran félbe a mosogatást és rohanok a dolgozószobába, hogy leírjam az ötletem, mielőtt elfelejteném. De ez a hatás mással is kiváltható: meditációval.
A meditáció nemcsak arra tanít meg hogyan koncentráljunk mindössze egy dologra, hanem ugyanakkor segít letenni bizonyos „zsákokat”, amiket magunkkal cipelünk. Meditációnál az a lényeg, hogy bármilyen gondolat, vagy érzés merül fel bennünk, azt nyugtázzuk és visszatérjünk a légzésünk megfigyelésére. Igaz, itt nem passzívan, hanem aktívan próbálunk eltávolodni a problémáktól, de ettől még a módszer a segítségünkre van. De nem is kell, hogy nekem higgy. Két világhírű szerző is megosztotta a saját meditációs technikáját, amit kulcsfontosságúnak tartanak a sikereikben.
A Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra könyvek szerzője, Yuval Noah Harari azt mondja, hogy meditáció nélkül soha nem írta volna meg a könyveit. Elmondása szerint a meditáció segített neki megérteni ezeket a nehéz és összetett témákat. Vipassana meditációt végzett napi 2 órán át, évente egy-két hónapos elvonulással. Ez azért elég extrém példa, és nem hiszem, hogy olyan sokunk megengedheti ezt magának. Vagy hogy tényleg szükséges-e ilyen mennyiségben meditálni, hogy érezzük annak a hatását (spoiler: nem).
A hat nemzetközi bestseller szerzőjének, Robert Greene-nek a meditációs technikája már valamivel földhöz ragadtabb. Ő zen meditációt végez rendszeresen több mint fél órán át. Ez egy gyakorlott meditálónak elfogadható, de egy kezdőnek elég 10 perc is. Ennek a meditációnak a célja, hogy igyekezzen kiüríteni az elméjét, fejleszteni az összpontosítását és hogy könnyebben hozzáférhessen az intuitív gondolkozáshoz. „Ez a rutin segít jobban koncentrálni a munkámra és megszabadít a megszállott gondolatmintáktól, amelyek gyakran kimerítenek a könyvkészítés hosszú ideje alatt” – írja.
Mint számos tevékenységnél, itt sem a technika számít, hanem az, hogy rendszeresen csinálod-e vagy sem. Ne vessz el a „hogyan”-ban. Nekem például az írásomnál is ez az egyik emlékeztetőm: csak ülj le, és kezdd el. Utána minden adni fogja magát. Ez a helyzet a meditációval is. Amint elkezded, már nehezebb abbahagyni. Megszereted azt a nyugodt érzést, amit elmélyült meditáció közben tapasztalsz és még többet akarsz majd belőle. Idővel pedig észreveszed, hogy nemcsak a koncentrációdat fejleszti és az indulatosságodat csökkenti – hanem még az elméd működését is finomítja.
Veled mi a helyzet? Szoktál meditálni? Milyen tapasztalataid vannak ilyen téren?
Szép hétvégét nektek!
Pityu