Belső gazdagság
Mit tanulhatunk Thoreau minimalista életviteléből?
A sikerhez vezető út hosszú és nehéz. Nemcsak azért, mert már az elejétől kezdve rosszul definiáljuk magát a sikert, hanem mert igazából fogalmunk sincs hogyan jutunk el oda. Lényegében sem a célt, sem az irányt nem ismerjük. Ezért magunk és mások megnyugtatására azt mondjuk, hogy bár a siker receptje ismeretlen, vannak bizonyos pontok, amik elengedhetetlenek annak eléréséhez: hatékonyság, termelékenység, a technológia és a legfejlettebb szoftverek maximális kihasználása, kapcsolatépítés, kemény és kitartó munka. Pont ezért meglepő lehet, hogy a sikeres modern életre vonatkozó legjobb tanácsok egy olyan munkanélküli írótól származnak, aki nem volt hajlandó adót fizetni és az erdőben élt, távol az emberektől. Ha Henry David Thoreau-nak (1817-1862) elmagyaráztuk volna a siker receptjét, mai szóhasználattal azt mondhatta volna – de talán nem pontosan így –, hogy „fogd meg a söröm”, és kiköltözött volna egy erdő közepén fekvő kis kunyhóba, ahol a hétből mindössze egy napot szánt volna tényleges munkára és a maradék hat napot a filozófiai munkájának szentelte volna. Valójában ténylegesen ezt tette.
Thoreau karrierjének elején a tanári pályát választotta, de nem igazán akart működni. Idővel barátságot kötött a kor egyik nagy esszéírójával, Ralph Waldo Emersonnal, aki a transzcendentalista mozgalom központi alakja volt. (Ezt a szót igyekszem a továbbiakban ritkán használni, mert nemcsak kimondani, hanem leírni is rohadt nehéz.) Ez a mozgalom úgy tekintett a világra, mint ami két valóságra oszlik: anyagi és szellemi. A transzcendentalisták a szellemi (spirituális) világot fontosabbnak tekintették, mint az anyagit. Értsd: inkább legyen egy kis házad, de érzelmileg és mentálisan kiegyensúlyozott életed, mintsem egy kastélyod, hat sportautóval, miközben teljesen magányos, lehangolt, stresszes és depressziós vagy.
Emerson volt az, aki Thoreau-t írásra ösztönözte. Thoreau későbbi munkáit teljesen átjárja a természet csodálása és a spiritualitás fontossága az anyagi javak felett. (Biztosan véletlen egybeesés.) Thoreau lehetetlennek látta, hogy a saját házában írjon, mivel a folytonos hangzavar miatt képtelen volt gondolkozni. Emersonnak azonban volt egy földje az erdőben, amire megengedte Thoreau-nak, hogy építkezzen, remélve, hogy ott végre csendben tud dolgozni.
Az építkezés eredménye egy 3 x 4.5 méteres kunyhó lett, amiben összesen három szék, egy ágy, egy étkező-, egy íróasztal és egy lámpa volt. Míg ma a legtöbbünknek kényelmetlen a csend, az egyedüllét és a szótlanság, addig Thoreau-nak pontosan erre volt szüksége az alkotáshoz. (A modern tudomány később bebizonyította, hogy valóban ez a titka az értékes munkának. Lásd: Cal Newport: Elmélyült munka.) 1845-ben két céllal költözött be ebbe a kunyhóba: hogy megírjon egy könyvet, és hogy kiderítse lehetséges-e mindössze heti egy napot dolgozni, a maradék hatot pedig a filozófiai munkájának szentelni. A következő két évben a kunyhóban élt és végül az eredmény: igen – lehetséges.
Ekkor írta meg a főművét, a Waldent, ami Thoreau kétéves önellátási kísérlete az erdőben, és ami egy gondolat köré épült: „Egyszerűsíts! Egyszerűsíts!”. A könyv lényegében a kunyhóban töltött idejének összegzése, félig memoár, félig útmutató egy egyszerű élethez a 19. században.
Elmélkedésénék megszületett a gyümölcse. Képes volt heti egy nap munkával fedezni minden kiadását, hogy a maradék idejét a mély gondolkodásnak szentelje. Ebből szeretnék néhányat megosztani:
A természetünk legszebb tulajdonságait, mint a virágzást, csak a legfinomabb bánásmóddal lehet megőrizni. Mi mégsem bánunk ilyen gyengéden sem magunkkal, sem másokkal.
Itt gondolhatunk testi vagy lelki ápolásra. Míg a testünket ápoljuk, addig a lelkünk sem maradhat a háttérbe szorulva. Thoreau-nak a lélek ápolását a filozófia, a mély gondolatok megértése és a folytonos tanulás jelentette.
Soha nem késő feladni előítéleteinket. Egyetlen gondolkodásmódban sem bízhatunk bizonyíték nélkül, bármilyen ősi legyen is az. Amit ma még mindenki visszhangoz vagy csendben igaznak tart, holnapra kiderülhet, hogy hazugság, puszta véleményfüst, amit egyesek felhőnek hittek, amely trágyázó esőt szór a földjeikre.
Nem vagyok filozófus vagy bölcsész, de számomra ez Thoreau visszavágása mindenkinek, aki nem hitt benne. Visszavágás a földművesnek, aki azt mondta, hogy nem fog tudni önellátóan, zöldségeken élni; a sikeres embereknek, akik a sikert lehetetlennek tartották egy erdőben; és a társadalomnak, ami a szellemi értékeket háttérbe szorítja az anyagi világgal szemben. „Soha nem késő feladni előítéleteinket.” A nyitott elme bölcsebb, mint a határok közé szorított.
Ami a fényűzést és a kényelmet illeti, a legbölcsebbek még a szegényeknél is egyszerűbb és szerényebb életet éltek. Az ókori filozófusok, kínaiak, hinduk, perzsák és görögök mind olyan osztály voltak, akiknél külsőleg nem létezett szegényebb, de belsőleg sem gazdagabb.
A belső gazdagság. Számomra ez a kulcs az elégedettséghez, a kreativitáshoz és a megbecsüléshez. Nem az számít, hogy külsőleg mit mutatsz fel – ha a belső világod nem virágzik, a külső csak áltatás lesz. A belső gazdagságnál eltűnik a pénz, de megjelenik a kiteljesedés. Eltűnnek az anyagi javak, de megjelennek az erkölcsök. Eltűnik a népszerűség, a megfelelési kényszer, az ego és megjelenik a természet, ami harmóniában tartja a világot.
De nézzünk szembe a valósággal. Egy ilyen életvitelt kevesen engedhetünk meg maguknak. Thoreau tanításai a 19. században is drasztikusak voltak, nemhogy ma. Szóval ahelyett, hogy megpróbálnánk lemásolni Thoreau életvitelét, előnyösebb inspirációt meríteni belőle.
Egyszerű élet. Thoreau a munka mellett egy fő tevékenységet választott magának: az írást. Az egyszerű élet mai használatban azt jelentheti, hogy próbáljuk meg leszűkíteni a tevékenységeink körét. Minél több irányba húzzuk magunkat, annál nagyobb a feszültség és annál könnyebben szakad el a cérna (vagy az idegszálunk).
Természetfürdő. A rendszeres elmerülés a természetben a történelem számos meghatározó alakjánál jelen volt: Beethoven, Nietzsche, Rousseau. Bár még a tudomány sem tudja pontosan megmagyarázni, hogy miért, de a természet jótékonyan hat a koncentrációnkra és kitisztítja a fejünket (lásd figyelem helyreállítási elmélet). Ha engem kérdezel: evolúció. Az elmúlt néhány tízezer évre visszatekintve tök normális egy 40 cm-es képernyőt bújni napi 8 órában. Az ősember is ezt csinálta, nem?
„A gyerekek már éhesek…” Egyensúly. Nem azt mondom, hogy költözzön ki mindenki az erdőbe, de ha van rá lehetőség, akkor előnyösebbnek tűnik madárénekben sétálni, mint a TikTokot görgetni. Az egyensúly szabálya röhejesen egyszerű: ha túl sokáig bámulsz egy kijelzőt, akkor csinálj valamit, amikor nem bámulod a kijelzőt. Cseréld ki a cselekvést bármi másra. Mindenre igaz lesz.
Veled mi a helyzet? Alkalmazol ezek közül valamit? Ha igen, hogyan? Ha nem, hogyan fogod beültetni valamilyeket a rutinodba?
A színfalak mögött:
Szép hétvégét nektek!
Pityu
Még nem hallottam Thoreau-ról, de mindenképpen utánajárok ezután! 🙏🏻🔥