Év végi hello
Ritkán írok személyes beszámolót, de közeledve az év végéhez valahogy ide illőnek érzem. Ez az utolsó e-mail amivel idén jelentkezem. Az ünnepek a pihenésről és a családról szólnak, és bármennyire is szeretek írni, valamilyen szinten ez mégiscsak egy kötelezettség. Ezért az év hátralévő részét kikapcsolódással fogom tölteni és szeretnélek emlékeztetni téged is, hogy az év végi zárások, vizsgák, és esetleges hajtások mellett ne felejts el időt szakítani a pihenésre. Ha máskor nem, legalább most.
Tavaly decemberig húzós időszakom volt a munkáim miatt – ki voltam, mint a kutya. Pont ennek a sprintnek a végén találkoztam egy rokonommal, akivel az „újévi lendületről” beszéltünk.
– Mert mégis mi történik szilveszter után? – kérdezte.
– Semmi! Én se értem, ne aggódj.
– Az idő változatlanul megy tovább tudom.
– Pont ez az, hogy nincs semmilyen „reset”, de valahogy én is azt érzem, hogy az újév egy tisztalap. Pedig a naptár is csak egy általunk kitalált eszme.
– Pszichés szinten biztos jelent valamit.
A hétfő is jelent valamit pszichés szinten, nem? Az újév szinte mindig valami nagy változás kezdetét ígéri – én is ezt éreztem eddig minden évben. Most azonban csak a kellemes folytatást várom.
De még a folytatás előtt azt, hogy kanapévízszintesre egyem magam töltött káposztából és az egyik asztaltól a másikig guruljak. Várom a fahéj és a narancs illatát. A gyertyafényt. A karácsonyi zenéket, amiktől év közben a falra mászok, de ilyenkor bűncselekménynek minősülő ritmikus testmozgást végzek rájuk – értsd: táncolok; vagy valami olyasmi.
Várom, hogy ropogjon a tűz a kandallóban, hogy az egész család együtt legyen és csak élvezzük egymás társaságát, még akkor is ha néha egymás idegeire megyünk. Várom, hogy laposra üljük a seggünket a Harry Potter film maraton alatt. Hogy egymásra ordítsunk „EZ CSALÁÁÁS!” társasjátékozás közben.
Az egyedüli dolog, amit nem szeretek a karácsonyban az a nyálas üzenet, ami ráragadt: „a szeretet ünnepe”. Mintha az évnek csak ebben az időszakában lehetne kedvesnek lenni egymással is kimutatni a szeretetünket. És nem, nem ajándékokkal – rengeteg mód van rá.
Nem akarom ezt elhúzni, szóval itt van néhány gondolat még év vége előtt:
Reflektálj az évre!
Hol tartottál év elején? Mi sikerült? Mi nem sikerült? Mit fogsz bepótolni jövőre? Mit vált feleslegessé?Olvass egy jó regényt!
Bármit, ami kikapcsol. Én biztosan valami sci-fit fogok.Társasozz a családdal, barátokkal!
Nálunk nagy kedvenc a Tabu – jó ha szerettek magyarázni. És igen, a nővérem mindig csal, mert ebben a játékban csak beszélni szabad, de ő mindig elkezd mutogatni, mi meg nem tudjuk, hogy fogjuk le a kezeit – ez nem Activity, Szöszi!Sétálj a hóesésben!
Végre egy olyan december, amelyik észbe kapott, hogy téli évszakban van.Szánj időt a hobbidra!
Ha nincs olyan tevékenység, amit a színtiszta élvezetért csinálsz, anélkül, hogy sajnálnád rá az időt, akkor gyorsan találj valamit. Egy jó hobbi igazi játszótérré válik, ahol ismét gyereknek érezheted magad – önfeledt játék és öröm.Egyszerűen, csak érezd jól magad.
Tudom, néha nekem is jól jönne egy be- és kikapcs gomb erre. De ezt mind magunknak kell bekötnünk.
2024-ben folytatjuk.
Előre is kellemes ünnepeket nektek!
Ha tetszik, amit olvasol és támogatnál engem, hogy ezt tovább csináljam, akkor csatlakozz a támogatóim közé:
Minden jót és szép hetet nektek! 🙌🏻
Pityu
Ui.
Köszi, hogy végig itt maradtál! Ha tetszik neked, hogy billentyűzetet püfölöm (mert én nagyon imádom), akkor így támogathatsz: csatlakozhatsz az támogatóim közé, megoszthatod ezt valakivel ha érdekesnek találtad, vagy beszerezheted a saját példányodat a Nyugalom a viharban című könyvemből. 🙏🏻
Kapható a Lírában, a Libriben, az Újkönyvek.hu-n és az Alexandrán.