Egy gyors emlékeztető: június 10-én, szombaton 14:00-tól a kecskeméti könyvtár előtt, az ünnepi könyvhét alkalmából, a Líra sátránál leszek, ahol bárki odajöhet velem beszélgetni, dedikálni és kérdésekkel bombázni. Remélem találkozok néhányatokkal. 😉
Az ókori görögök az időt kétféleképpen értelmezték. A kronosz az egymás utáni történések folytonos leírására szolgáló idő – úgymond a „folyó” idő. De minden eseményben vagy folyamatban van egy pillanat, ami rövid időre megszünteti az idő folyását. Ezt kairosznak hívták.
Mai használatban a kairosz tökéletes emlékeztető arra, hogy egy pillanatra megálljunk és reflektáljunk a történtekre. Lehet, hogy már órák óta dolgozunk valamin szünet nélkül: ez a kronosz, a folytonosság. De ha a folytonosság túlsúlyba kerül, akkor elveszítjük az egyensúlyt. A kairosz emlékeztet bennünket arra, hogy időről időre álljunk meg, reflektáljunk és mélyedjünk el a tanultakban. Míg a kronosz egyfajta mennyiség, addig a kairosz minőség.
A kettő csak együtt működik. Külön-külön egyik sem visz minket előre.
Most rajtad a sor. Mikor éltél át utoljára kairosz pillanatot? Egy mélyreható felismerés, jelentőségteljes kapcsolat, vagy a tiszta inspiráció pillanata volt? Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat. Várom a kommenteket! (Légyszi segítsetek, hogy ne süljön be ez a kezdeményezésem… 😅)
Minden jót és szép hetet nektek! 🙌🏻
Pityu
Ui.
Köszi, hogy végig itt maradtál! Tudasd velem egy „Like”-al, ha tetszett amit olvastál, de máshogy is támogathatsz: megoszthatod ezt valakivel, ha érdekesnek találtad vagy éppen beszerezheted a saját példányodat a Nyugalom a viharban című könyvemből. 🙏🏻
Kapható a Lírában, a Libriben, az Újkönyvek.hu-n és az Alexandrán.
