Lelassítás: vissza a mechanikushoz
Miért vettem egy írógépet a hatékonyság fénykorában? És mit mond erről Tom Hanks?
Truman Capote (1924-1984) író az 1950-es években azt mondta, hogy az írógépek tökéletesek az írás felgyorsítására. Ma azonban az írógépek tökéletesek az írás lelassítására.
Érdekes, hogy a megjelenésükkor a hatékonyságot voltak hivatottak növelni, ma pedig ennek pont az ellenkezőjét tudjuk kiváltani velük – a folyamat elnyújtását. Ez foglalkoztat engem is. Milyen előnyei lehetnek, ha szándékosan lelassítjuk a folyamatainkat? Ma, amikor minden arról szól, hogyan gyorsítsuk fel a tevékenységeinket, automatizáljunk, delegáljunk és érjünk minél hamarabb a listánk végére – én szeretnék lelassítani.
Nem véletlenül írom kézzel az összes jegyzetemet amikor kutatok. A kézírás sokkal lassabb, mint a gondolataink, így több időnk van megfontolni és átgondolni mi a lényeges, mi az elengedhetetlen… és mi a felesleges, az értelmetlen és az oda nem illő.
Bár az írógép gyorsabb, mint a kézírás, mégis körültekintésre ösztönöz. A szövegszerkesztőkben túl könnyű törölni, visszavonni és átírni. Elgépelünk valamit és kiszúrja a szemünket a piros aláhúzás kiszakítva bennünket a folyamatból.
A probléma a számítógéppel, hogy túl könnyen eltereli a figyelmünket. Végtelenül egyszerű valami másba kezdeni. Csak egy kattintás választ el minket a végtelen adatfolyamtól, aminek a célja, hogy benne ragadjunk. Egy pillanat alatt átveszi felettünk az irányítást az értesítések csilingelő hangja és korlátozza a figyelmünket. Különbség van aközött, hogy valami a segítségedre van, vagy hogy valamitől függsz.
A technológia nagyszerű, de úgy érzem, hogy nem mindig van a segítségemre. El szeretnék veszni az írás folyamatában, hagyni akarom, hogy a betűk kifolyjanak az ujjaimból értelmes – és olykor értelmetlen – szavakat, mondatokat, bekezdéseket és szövegeket alkotva. Erre nem vagyok képes, ha minden a figyelmemért versenyez.
Hamar rájöttem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Számos ismert – és nem annyira ismert – személy is visszakanyarodott az írógép használatához hasonló okokból. Richard Polt filozófia professzor könyvében, a The Typewriter Revolutionben nemcsak az írógépek történelmét és működését magyarázza el, hanem számos olyan történetet is elmesél olyan emberekről, akik a hatékonyság fénykorában nem a gyorsaságot választották. Ahogy a könyvében írja:
Tegyél egy írógépet bárki elé és ők majd belülről akarnak írni. Az írógép nem tol „tartalmat” eléjük; hanem szavakat csalogat ki belőlük.
Lehet, hogy kevesen tudják, de az Oscar-díjas színész, Tom Hanks is nagy írógéprajongó. Csak olvassuk el hogyan beszél az írógép hangjáról a használata közben:
A kreativitás lüktetése, az írásjelek üteme, a hang, amiben elveszel. Ritmussá, zenévé válik, ami nemcsak azt fogja jelezni neked – és a többi embernek a másik szobában –, hogy dolgozol, hanem a képzelet más területeire is elrepít, amelyeket végérvényesen megalkotsz és rögzítesz.
Bár ez mind nagyon jól hangzik, egy dologgal azonnal szembesültem, amikor megvettem és először ültem le írni (mármint a tényen kívül, hogy rohadt hangos) – újra meg kell tanulnom gépelni. Mivel a mechanikus írógépekhez erő kell, hogy megfelelően üsse a betűt a papírra, eleinte annyira a technikára figyeltem, hogy egyáltalán nem tudtam az írásra koncentrálni.
Ez a folyamat egyébként gyorsabb volt, mint gondoltam. Hamar bele lehet jönni, és amikor már nem azzal foglalkozol hogyan üsd le a billentyűket, valami történik. Van egyfajta varázs abban, hogy fizikailag látod megjelenni a gondolataidat a papíron, akárcsak kézírásnál; ahogy hallod a csengőt, ami jelzi, hogy új sort kell kezdened és egy idő után már fel sem nézel, mert a kar használata reflexszé válik – egyszerűen csak írsz, írsz és írsz. Olyan, mint egy vallató. Ki akar szedni belőled mindent, de csak lassan, apránként, hiszen ha akarsz sem tudsz rohanni.
Lehet, hogy pont a lassúságában van a varázs, mint ahogy David McCullogh kétszeres Pulitzer-díjas történész és író is megjegyezte, aki minden könyvét írógépen írta:
[…] azt mondják, hogy sokkal gyorsabban tudnék írni, ha szövegszerkesztőt használnék, és ezt tudom. Nem akarok gyorsabban haladni, ha valamit, akkor lassabban szeretnék haladni.
Ez lett az én mottóm is: lassabban.
Veled mi a helyzet? Van valami módszered, hogy tudatosan lelassítsd magad? Ha nincs, tervezel valami hasonlót kipróbálni?
Szép hétvégét nektek!
Pityu
Jó ötlet, tetszetős példák, újabb hasznos levél. Egyébként dekorációnak sem utolsó az írógép, bár a lelassító hatásába még nem gondoltam bele. Én papírral és ceruzával lassulok a sok kütyü között.