2. nap: „Nem fejezem be a könyveket, amik nem tetszenek.”
„Sajnálom, hogy [olyan sok könyvet] elolvastam, és nem hajítottam át a szobán a 2. oldalnál, mert még mindig túl gyakran szégyellem, hogy nem fejezek be egy könyvet, még ha rossz is.”
– Richard Flanagan, ausztrál író
Ismételd utánam: nem fejezem be a könyveket, amik nem tetszenek. Nem fejezem be a könyveket, amik nem tetszenek.
Nekem egy egész gyűjteményem van félbehagyott könyvekből. Ez pedig nem véletlen. Egy könyv az időnket követeli. Vagy nekünk szól vagy nem. Ostoba gondolat az, hogy a könyvek objektíven mindenkinek szólnak. Vagy az, hogy egy könyvnek minden egyes oldalát el kell olvasni. Bár a regényeknek valóban nem árt – jó tudni, hogy mi történik a főhőssel. Egy ismeretterjesztő könyv azonban más tészta.
George Orwell az 1984 című regényében elrejtett (többek között) egy fontos gondolatot:
A legjobb könyvek […] azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.
A jelen pillanatban a számodra legjobb könyv az, ami azt mondja el, amiben bizonytalan vagy. Tudod, hogy valami így vagy úgy van, de nem vagy benne biztos. Egy könyv, ami megerősít az elképzeléseidben, nagyszerűnek tűnik. Intelligensnek hiszed magad tőle, hiszen azt olvasod benne, amit eddig is tudtál, de nem merted elhinni vagy bevallani magadnak. A könyv megadta a lökést.
Itt jön képbe az intellektuális szakadék. Ha nem olvastál még ismeretterjesztő könyveket, nem ajánlatos például Nietzschével kezdeni. Sőt, ha sok könyvet olvastál, még akkor sem ajánlatos Nietzschét olvasni – hidd el, én olvastam, elmebeteg dolog.
Hadd meséljem el. Amikor eltökélt könyvmoly lettem, folyton könyvajánlásokat kerestem a kedvenc íróimtól. Egyikük egy Nietzsche kötetet javasolt: A morál genealógiája. Nagyon szerettem a szerzőt, aki ajánlotta, így gondolkodás nélkül megrendeltem. Csak akkor esett le, hogy még a címét sem értem, amikor már a kezemben tartottam. Mit jelent az, hogy „morál”? Gyors guglizás: erkölcs. Oké. Mit jelent az, hogy genea… genealó... genealógia! Végre ki tudtam mondani. Még egy gyors guglizás: származástan. Mint egy családfa. Rendben van. Várjunk csak. Az erkölcs mit is takar pontosan? Elhessegettem a gondolatot, és kinyitottam a könyvet, hogy „majd úgyis megértem”.
Csak az első néhány oldalon legalább egy tucat szó vagy egész mondat volt, amiből semmit nem értettem. Úgy 20 perc kínkeserves próbálkozás után becsuktam a könyvet. Nem nekem szólt. Legalábbis nem az akkori énemnek.
„Ha egy könyv unalmas számodra, ne olvasd el; az a könyv nem neked íródott.”
– Jorge Luis Borges, költő, író (1899-1986)
Az intellektuális szakadék lényegében a komplex és idegen gondolatok találkozása az edzetlen elmével. Ez nem lekicsinylés. Ha soha nem edzettél, akkor nem próbálsz meg 100 kg-ot fekve kinyomni az első napodon. Ahogy (remélhetőleg) nem egy maraton lesz az első lefutott távod zöldfülű futóként. Az olvasásnál sincs másképp. Egyszerűen fogalmazva, vannak könnyű és nehéz könyvek. Igen… súlyra is, de megértésre is. Ezeket szűrni pedig pofonegyszerű: ha egy könyv még nem a te „súlycsoportod”, akkor nem fogod érteni. Nincs értelme végigszenvedni, mert nem fognak átmenni a fontos gondolatok. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden fontos témáról szóló könyvet nagyon nehéz olvasni. Ez inkább a filozófusok írásaira igaz. Mondhatjuk, hogy nekik többet ért a gondolataikat csiszolni, mint az íráskészségüket fejleszteni. Vagy arra már csak egyszerűen lusták voltak, ki tudja?
Egy könyv lehet, hogy jelenleg nem neked szól, de később neked fog. Vagy lehet, hogy egy időszakban bizonyos könyvek szavait úgy ittad, mint a vizet, most azonban nem élvezed őket. Ez pedig rendben van. Az érdeklődési körünk folyton változik, még ha csak kicsit is, ahogy a gondolkodásunk is minden könyv elolvasása után.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy könyv egyszerűen nem neked szól. Unalmas, béna, gagyi. Ilyeneket is érezhetsz egy könyv első 10-20 oldala után. Én ilyenkor teszem félre a könyvet.
„Untat az egyik könyv? – Már veszem is elő a másikat!”
– Michel de Montaigne, esszéíró, filozófus (1533-1592)
Most pedig jöhet az ellenérv! „Mi van akkor, ha nem neked szól egy könyv, de mégis olyan gondolatok vannak benne – még ha csak egy vagy kettő – amikért megéri elolvasni?” Akkor egy-két értékes gondolattal kevesebb leszel. Ennyi. Jó pár könyvem van, amiben egy vagy maximum kettő jegyzetem van. Bár igaz, hogy hatalmas öröm volt 200 oldal szenvedés után találni egy számomra értékes gondolatot, már ritka az ilyen. Minek szenvedjek végig több száz oldalt, amikor élvezhetem is az olvasást? Mert igen, ismeretterjesztő könyvek olvasását is lehet élvezni.
Az egyedüli dolog, amire figyelek egy könyv félretételénél, hogy később visszatérjek hozzá. Lehet, hogy két hónapig, de az is lehet hogy évekig porosodik a polcon, mire megint kézbeveszem és adok neki még egy esélyt. Ekkor azonban teljesen más szemmel olvasom. Nem tűnik annyira kuszának, néhány helyen azt érzem, hogy még értem is, aztán a harmadik kézbevételnél rájövök, hogy mégsem értettem és megint nekiesek. Igen, még mindig A morál genealógiájáról beszélek.
Ha meg esetleg már egy könyv felénél találod magad, amit szíved szerint kihajítanál az ablakon, de van benned egy ellenerő, ami azt mondja, hogy „akkor is elolvasom, mert kifizettem, már több száz oldalt elolvastam belőle, ami legalább három órámba telt. Most nem fogom abbahagyni!”, akkor szeretném bemutatni neked kedves barátunkat, a Concorde-effektust.
[…] amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, [kapcsolathoz, szerencsejátékhoz és akár egy könyv elolvasásához] mert már pénzt [megvetted a könyvet], időt [órák óta olvasod] és energiát [az olvasás azért igényel némi mentális erőfeszítést] öltünk bele. Nevezik még az elsüllyedt költségek tévedésének (sunk-cost fallacy) is.
(Kiemelések tőlem.)
Ez egyébként megint csak olyan dolog, amiben nem lehetünk biztosak. Vannak ezek a történetek a sikeres üzletemberekről meg cégépítésről, amik aköré épülnek, hogy az „álmodozók” mennyire kitartottak akkor is az elképzelésük mellett, amikor látszólag semmi értelme nem volt. Lásd: külső szemmel mindenki látta, hogy a Concorde-effektus áldozatai, de ők belül ragaszkodtak a víziójukhoz: és végül sikert arattak.
Ez szép és jó, egészen addig, amíg észre nem vesszük a mögöttük húzódó temetőt. Ebben a temetőben nyugszanak azok a projektek, elképzelések és álmok, amik ugyanilyen lendülettel indultak, ugyanilyen grandiózus tervekkel és a hitükben megingathatatlan vezetőkkel… de mégis elbuktak. Róluk kevés történet szól, mert az ő történetük nem eladható.
De remélhetőleg nekünk nincsenek ilyen nagy terveink egy könyv elolvasásával. Nem kell megváltanunk a világot, nem kell bizonyítanunk másoknak, nem bélyegezzük meg magunkat azzal, ha nem olvasunk végig egy könyvet, és felejtsük el a felvágós dumát, hogy hány könyvet olvastunk el tavaly, mert senkit nem érdekel.
Ha nem tetszik egy könyv, tedd félre. Később még jó lesz.
Mit olvass ezután?
Könyvek a kreatív életről:
Austin Kleon: Lopj úgy, mint egy művész!
Steven Pressfield: A Művészet Háborúja
Rick Rubin: A kreatív folyamat
Regények, amik elgondolkodtatnak:
George Orwell: 1984
Matt Haig: Éjfél Könyvtár
Herrmann Hesse: Sziddhártha
További források
„How to Read More”, Austin Kleon
„Richard Flanagan: 'I still feel it shameful to not finish a book, even a bad one’”, Richard Flanagan
Montaigne: Esszék
Minden jót és szép hetet nektek! 🙌🏻
Pityu
Könyvtábor archívum
Ui.
Köszi, hogy végig itt maradtál! Ha tetszik neked, hogy billentyűzetet püfölöm (mert én nagyon imádom), akkor így támogathatsz: csatlakozhatsz az támogatók közé, megoszthatod ezt valakivel ha érdekesnek találtad, vagy beszerezheted a saját példányodat a Nyugalom a viharban című könyvemből. 🙏🏻
Kapható a Lírában, a Libriben, az Újkönyvek.hu-n és az Alexandrán.
