A napló egy játszótér
Mit rontottam el, amikor elkezdtem naplót vezetni?
Gyors megjegyzés: podcast vendég voltam Az Online Marketinges Siker Sorozatban, ahol többek között a nemrég megjelent könyvemről is beszélgettünk. Itt tudsz belehallgatni:
2021 januárjában hoztam egy határozott döntést: naplót fogok vezetni. Ezelőtt nem igazán írtam le semmit papírra, csak azért, hogy dokumentáljak egy eseményt, feljegyezzem a bennem kavargó gondolatokat, érzelmeket, vagy hogy „csak úgy” irkáljak. Mégis úgy éreztem, hogy ez egy fontos dolog, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy alakítsam magam és fejlődjek. Annak ellenére, hogy mindenhol azzal tömnek, hogy „minden sikeres ember naplót vezet, úgyhogy neked is ezt kell tenned!” engem nem a siker érdekelt. Önmagamat szerettem volna formálni.
A hatalmas kezdeti lelkesedésemmel szétnéztem, hogy találok-e egy üres füzetet otthon. Nem érdekelt, hogyan néz ki, vonalas-e vagy keményborítós, csak egy üres füzet kellett. Szerencsémre találtam egyet, kinyitottam, fogtam a fekete filctollamat és leültem az asztalhoz. Mivel ezen elhatározásom előtt órákig bújtam a YouTube videókat és a Pinterest képeket a csilivili kinézetű naplókról – különösen a Bullet Journal naplókról –, nekem is megvolt a fejemben a kép, hogyan fog kinézni a sajátom.
Elkezdtem ceruzával felírni az első oldalra, hogy Bullet Journal 2021. De nem volt középen. Kiradíroztam, hoztam egy vonalzót, lemértem a széleket és felfirkantottam magamnak a segédvonalakat, hogy pontosan középen legyen a szöveg. Néhány radírozás és javítgatás után elégedett lettem a ceruzarajzzal (!) és ezután elkezdtem átrajzolni a fekete filctollal. Miután elkészültem ezzel az első oldallal, ránéztem az órámra. Másfél óra telt el. És nem csináltam semmit, csak a teljesen jelentéktelen első oldalt rajzoltam meg. Egy gyors önreflexiós kérdéssel meggyőztem magam, hogy ennek semmi értelme: „Mi a faszt csinálok?”
Félretettem a füzetet úgy, ahogy volt és azóta sem láttam. Tudtam, hogy kompromisszumot kell kötnöm magammal: nem azt szeretném, hogy csilivili naplóm legyen – csak írni szeretnék.
Ezt észben tartva, találtam egy másik füzetet, ami végül az első igazi naplóm lett és aminek így néz ki az első oldala:
Most mit mondjak? Én megpróbáltam…
De a következő hónapokban tudatosan ügyeltem arra, hogy csak írjak, mindenféle felesleges rajz nélkül. Több tucat naplóírási technikát kipróbáltam. Néhányat hetekig, míg más technikákat hónapokig használtam. Éves célokat írtam, könyvlistát vezettem, teendőket írtam fel. A naplóm önmagában volt hálanapló, feljegyzésgyűjtemény, alváskövető, jegyzetfüzet, évtervező, elmeállapot becsekkoló (vagy akármi) és még jó sok minden. Én pedig ezt az egészet teljesen átláthatóvá, rendszerezetté és visszakereshetővé akartam tenni. Itt rontottam el.
Egy olyan összetett rendszerré akartam alakítani a naplómat, ami egyben tartja az életemet. Ez volt az én elkeseredett próbálkozásom arra, hogy ha egyedül nem tudom rendbehozni magam, akkor majd egy napló képes lesz rá. Átruháztam a felelősséget.
Ez a rendszerezett naplóstruktúra igazából még évekig hasonló maradt. Idén, év elején jöttem rá, hogy az egész, ahogyan csinálom, hülyeség.
Miért akarom, hogy ennyire rendszerezett és visszakereshető legyen? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor olvastam vissza a feljegyzéseimet. Számomra a naplónak nem ez volt a célja. A naplóhasználatom valójában része a digitális eszközökkel folytatott küzdelmemnek: utálom a kijelzőket.
Valóban jól esik, hogy néha-néha cenzúra nélkül kiöntöm azt a katyvaszt, ami a fejemben van, de az igazi ok számomra az volt, hogy ne felejtsem el azt, amit fontosnak tartok.
Idén feltettem magamnak a kérdést: mi lenne, ha félretenném az összes szabályomat, amit a naplóírásra használok, és csak egyszerűen úgy használnám, ahogy éppen jól esik.
Tanult lecke: a „mi lenne ha…” kérdések kurva jók, szemben a „mi lett volna ha…” kérdésekkel.
A naplóm idén átalakult és most érzem először azt, hogy valóban a segítségemre van. Nem számít, hogy össze-vissza vannak benne az információk, mindig megtalálom fél perc alatt, amit keresek.
Ahogy átváltottam erre az „öleld át a káoszt” szemléletre és félredobtam a szabályokat, rájöttem, hogy a naplóírás ilyen formája kétlépcsős.
Naplóba írás.
Rendszeres átolvasás.
Mivel olyan dolgokat jegyzek fel, amik fontosak és nem akarom elfelejteni őket, így hetente (akár többször) időt szánok arra, hogy átnézzek mindent, amit az előző átnézés után írtam. Ha ezt nem tenném, nem lenne értelme az egésznek.
Amit szeretek ebben a rendszertelenségben, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogyan írjak le valamit. Csak leírom – kész. Ha ahhoz van kedvem, akkor rajzolok. Ha gondolattérképhez, akkor azt készítek. Nincsenek szabályok – a naplóm egy játszótér lett.
Veled mi a helyzet? Hogyan vezetsz naplót? Kíváncsi vagyok a ti módszereitekre. 😉
Miről szeretnétek olvasni a következő héten? Van pár ötletem, de döntsetek inkább ti.
Mit tanulhatunk a filozófus Henry David Thoreau minimális életviteléből? (Két évig egy kunyhóban élt távol mindenkitől.)
Miért vettem egy mechanikus írógépet a hatékonyság fénykorában?
INBOX-módszer. Az egyetlen „produktivitási” technikám.
A meditáció használata a kreatív folyamatban. (Többek között Robert Greene és Yuval Noah Harari meditációs technikáival.)
Szép hétvégét nektek!
Pityu