4. nap: Készíts saját feljegyzésgyűjteményt!
4. nap: Készíts saját feljegyzésgyűjteményt!
“[…] nekünk is […] a méheket kell utánozni, és amit különféle olvasmányokból összehordtunk szétválasztani (hiszen elkülönítve jobban megmaradnak), azután […] egyetlen csemegévé gyúrni össze a számtalan kóstolót; még ha nyilvánvaló volna is, honnan ered, legyen nyilvánvaló, hogy mégis más, mint az eredeti.”
– Seneca, sztoikus filozófus (i.e. 4 - i.sz. 65)
Austin Kleon a Lopj úgy, mint egy művész! című bestseller könyvében arra ösztönöz minket, hogy mindig legyen nálunk egy toll és egy füzet. Szokjunk hozzá, hogy bármi inspirálót látunk, feljegyezzük azt. Írjuk ki a kedvenc idézeteinket a könyveinkből, a dalszövegeket zenékből, vagy azt, ha valami olyat hallunk, ami megmozgat és elgondolkoztat.
Talán a sztoikus filozófus, Seneca volt az első, aki említést tett arra vonatkozóan, hogy egy helyre gyűjtsük az ötleteinket, még az első században. Ez a gyakorlat pedig évezredek óta a legnagyobb gondolkodók egyik kedvence. Összegyűjtöttem néhány ismerős figurát a történelemből, akik valamilyen formában vezettek feljegyzésgyűjteményt (commonplace book).
Marcus Aurelius (121-180) az utolsó jó római császárnak tartott uralkodó rendszeresen feljegyezte a saját és mások által inspirált gondolatait – ebből lett az Elmélkedések című időtlen filozófiai kötet.
Leonardo da Vinci (1452-1519) pontosan úgy írta le az egyik jegyzetfüzetét, ami egy feljegyzésgyűjteményre jellemző: „Egy rendezetlen gyűjtemény, sok papírból merítve, amelyeket ide másoltam, abban a reményben, hogy később mindegyiket a maga helyére rendezhetem, aszerint, hogy milyen témákról szólnak.”
Michel de Montaigne (1533-1592) filozófus, aki feltalálta az esszét műfaját, mindig feljegyezte az általa fontosnak tartott mondásokat, gondolatmeneteket és idézeteket. A legkorábbi esszéi igazából ezeket a gondolatokat fűzték össze.
John Milton (1608-1674) angol költő és a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja az 1630-as és ‘60-as évek között egy helyre gyűjtötte az általa olvasott könyvekből kigyűjtött idézeteit és jegyzeteit.
John Locke (1632-1704) angol filozófus még egy könyvet is írt arról, hogyan kell feljegyzésgyűjteményt vezetni: New Method for Common-Place Books (Új módszer a feljegyzésgyűjteményekhez).
Ludwig van Beethoven (1770-1827) még a délutáni sétáira is mindig vitt papírt és ceruzát, hogy leírja az ötleteit. Sőt, még olykor a baráti találkozókon is elővette a kis noteszét és leírta, bármilyen jónak tűnő ötlete támadt. Egyik életrajzírója, Wilhelm Von Lenz 1855-ben ezt írta: „Amikor Beethoven egy sört fogyasztott, előfordulhatott, hogy hirtelen elővette a jegyzetfüzetét, és írt bele valamit. »Valami eszembe jutott« – mondta, és visszadugta a zsebébe. A gondolatok, amelyeket külön-külön, csak néhány sorral és ponttal, sorközök nélkül dobált ki, olyan hieroglifák, amelyeket senki sem tud megfejteni. Így ezekben az apró jegyzetfüzetekben az ötletek kincsét rejtette el.”
Mielőtt Charles Darwin (1809-1882) A fajok eredete című könyve – ami teljesen megváltoztatta a biológiáról, a természettudományokról és az emberi tudásról alkotott elképzeléseinket – megjelent volna, csupán gondolatok, megfigyelések és tanulságok összessége volt, amiket Darwin napközben a naplójába jegyzetelt.
Ahogy Charley Locke írja egy Times cikkben:
Egy naplóban idézeteket, dalok sorait, verseket gyűjtök. Egyik sem az én eredeti gondolatom – de mindegyik jelentősnek tűnt, amikor leírtam.
(Kiemelések tőlem.)
A 17. századra a feljegyzésgyűjtemények vezetése elismert gyakorlattá vált, amit a neves intézményekben – például az Oxfordban vagy a Harvardban – tanítottak.
Steven Johnson így fogalmaz a Where Good Ideas Come From: The Natural History of Innovation (Ahonnan jönnek a jó ötletek: Az innováció természetes története) című könyvében:
Tudósok, amatőr kutatók, törekvő irodalmárok – a tizenhetedik és tizennyolcadik században szinte mindenki, aki szellemi ambíciókkal rendelkezett, valószínűleg vezetett egy közhelykönyvet. Legszokásosabb formájában [ez] az olvasmányok érdekes vagy inspiráló passzusainak átírását jelentette, az idézetek személyes enciklopédiájának összeállítását.
A transzcendentalisták, mint Ralph Waldo Emerson vagy Henry David Thoreau, a filozófusok, mint Francis Bacon vagy Friedrich Nietzsche és a szerzők is, mint Mark Twain vagy Virginia Woolf, mind vezettek feljegyzésgyűjteményt valamilyen formában.
Mivel egy ilyen gyűjtemény vezetése a jegyzetírás egy formája, szerintem az amerikai jazzkritikus és zenetörténész, Ted Gioia jól összegezte ennek a fontosságát:
Gyakran készítettem jegyzeteket, amelyek akkoriban teljesen haszontalannak tűntek, de később rendkívül hasznosnak bizonyultak. Néha 10 vagy 20 év telt el, mire hasznukat tudtam venni. Megtanultam tehát, hogy soha ne feltételezzem, hogy egy általam olvasott könyvnek nem lehet jövőbeli értéke számomra. És ezért vagyok szkeptikus, amikor mások azt mondják, hogy a jegyzetelés az ő helyzetükben lényegtelen. Vajon tényleg tudják ezt? Az egész életen át tartó aktív tanuláson alapuló megfontolt ítéletem az, hogy a magas szintű olvasás teljes hasznát csak jóval később értjük meg.
Egy feljegyzésgyűjteményt sokféleképpen lehet vezetni.
Kinevezhetsz neki egy füzetet, amibe kézzel írod a jegyzeteket.
Bemásolhatod valamilyen jegyzetíró alkalmazásba, mint a Notion vagy Obsidian.
Vagy írhatod kartotékkártyákra is, mint például én.
Az ilyen gondolatok gyűjteménye, ahogy láthatjuk, évszázadokon (sőt, évezredeken) át jelen voltak (és vannak) nem csak a filozófusoknál, hanem uralkodóknál, elnököknél, íróknál, költőknél vagy tudósoknál.
Mégis, ma égetőbb egy ilyen feljegyzésgyűjtemény vezetése, mint bármikor. Az internet lehetővé teszi, hogy bármit megosszunk pillanatok alatt. Ha inspirációra vagy motivációra van szükségünk, csak beírjuk a Google-ba, hogy „motivációs idézetek” és a másodperc töredékrésze alatt több, mint félmillió találatot kapunk.
Úgy tűnhet, hogy már nincs szükség kigyűjtögetni a világ bölcsességeit, mert már mások megtették helyettünk – de tévedünk. Ők azt gyűjtötték ki, azt töltötték fel, azt fotózták le, és azt osztották meg, ami velük rezonált. Lehet, hogy találunk köztük olyat, ami nekünk is tetszik, de nem tudjuk majd egyedi módon összekötni a gondolatokat. Csemegézhetünk innen-onnan, de messze nem biztos, hogy az online szűrt információban megtaláljuk azt, amit keresünk. Nem azt mondom, hogy egy könyvben majd biztosan megtaláljuk azokat, de lesz egy nagy előnyünk a csak online tájékozódóakkal szemben: mi olyan tudáshoz is hozzáférhetünk, amit az interneten nem lehet megtalálni.
Lehet, hogy ez elsőre képtelennek tűnhet, mert azt gondoljuk, hogy az interneten minden megtalálható, pedig nem. Kevesen hajlandók venni az erőfeszítést, hogy egy megjelölt forrást felkutassanak (például egy könyvet) és ellenőrizzék a forrás használatának helyességét (beleolvasni, vagy teljesen elolvasni a könyvet).
Ha már vezetsz feljegyzésgyűjteményt, akkor előnyös végigolvasni az eddigi jegyzeteidet és átválogatni vagy átrendszerezni azokat. Szeretnek ezek az értékes gondolatok elbújni. A megtalálásuk pedig csak plusz örömforrás.
Ahogy írtam, ez a módszer nem csak az íróknak hasznos, hanem költőknek, tanároknak, diákoknak, vállalkozóknak, vezetőknek, fejlődni vágyóknak vagy épp könyvmolyoknak.
Ha pedig felmerülne a kérdés benned, hogy mi a célja egy ilyen gyűjtemény vezetésének, itt a válasz: az, hogy alkalmazd is a tudást.
„A tudásnak nincs értéke, ha nem ülteted át a gyakorlatba.”
– Anton Chekhov, író (1860-1904)
Használd az összegyűjtött idézeteket az óráidon, írd bele a beadandóidba, tűzd ki a faladra, hogy emlékeztesd magad a legjobbakra, írd le egy cetlire és add oda a barátodnak, a mentoráltadnak vagy annak, aki fontos neked. A befektetett munka valamilyen formában mindig megtérül.
„[…] a filozófusokat a boldog élet céljára vonatkoztatva kell hallgatni és olvasni, nem úgy, hogy ásatag vagy kitalált szavakra vadászunk, elrugaszkodott szóképekre és stílusalakzatokra, hanem üdvös tanításokra, nagyszerű és lelkesítő szózatokra, hogy nyomban valóra váltsuk. Úgy tanuljuk meg őket, könyv nélkül, hogy a szavak tetté váljanak.”
– Seneca, sztoikus filozófus (i.e. 4 - i.sz. 65)
Mit olvass ezután?
További könyvek az életről:
Edith Eva Eger: A döntés
Morgan Housel: A pénz pszichológiája
Viktor Frankl: Az élet értelméről
További források
„How to Build a Notion Commonplace Book (Step-by-Step)”, Sam Thomas Davies
„How And Why To Keep A “Commonplace Book””, Ryan Holiday
„John Locke’s Method for Common-Place Books (1685)”, Sam Dolbear
„P.S. Three Ways I Organize Quotations”, Jillian Hess
Ha tetszik, amit olvasol és támogatnál engem, hogy ezt tovább csináljam, akkor csatlakozz a támogatóim közé:
Minden jót és szép hetet nektek! 🙌🏻
Pityu
Könyvtábor archívum
Ui.
Köszi, hogy végig itt maradtál! Ha tetszik neked, hogy billentyűzetet püfölöm (mert én nagyon imádom), akkor így támogathatsz: csatlakozhatsz az támogatók közé, megoszthatod ezt valakivel ha érdekesnek találtad, vagy beszerezheted a saját példányodat a Nyugalom a viharban című könyvemből. 🙏🏻
Kapható a Lírában, a Libriben, az Újkönyvek.hu-n és az Alexandrán.
