„Egy jó könyv a második olvasásra jobb lesz. A harmadik olvasásra pedig nagyszerű. Amelyik könyvet nem érdemes újraolvasni, azt nem érdemes elolvasni.”
– Nassim Nicholas Taleb, esszéíró, statisztikus
Miután irodalomtanári pályafutását követően nyugdíjba vonult, Patricia Meyer Spacks egyéves projektbe kezdett: több tucat könyvet olvasott újra. Ennek a projektnek az eredményeit az On Rereading (Az újraolvasásról) című könyvében összegezte.
Spacks szerint az újraolvasás „élvezet, […] az emlékek felidézésének módja (nem csak a szöveggel, hanem az életünkkel és a múltbéli önmagunkkal kapcsolatban), a félig elfelejtett igazságok felidézése, az új felismerések bejárata.”
A híres filozófus, Karl Popper is hasonlóan magyarázta a könyvek újraolvasásának előnyeit: „Bármit, amit érdemes elolvasni, nem csak kétszer érdemes, hanem újra és újra érdemessé válik rá. Ha egy könyv értékes, akkor mindig képes leszel új felfedezéseket tenni benne, és olyan dolgokat találni, amelyeket eddig nem vettél észre, még akkor is, ha már sokszor elolvastad.”
C. S. Lewis az újraolvasást a kedvenc barátaival való időzéshez hasonlította: „Soha nem lennék elégedett, ha csak egy-egy élményre korlátozódnék a kedvenc embereimmel.”
Az újraolvasás lényegében egy fő gondolat köré épül: ugyanazt a könyvet olvasod, de képtelen vagy ugyanúgy olvasni. A könyv első elolvasása (még ha csak gondolattöredékeket is, de) hozzáadott a gondolkodásodhoz valamit. Lehet, hogy megválaszolt egy kérdést, amivel nem tudtál megküzdeni, és most az arra használt energiád felszabadult. Mivel a szűrő, a szemüveg – amit folyton viselünk információfogyasztás közben – megváltozott, olyan lesz, mintha egy másik könyvet olvasnánk. Hiszen új dolgokat fedezünk fel benne.
Ahogy Edmund Wilson amerikai író mondta: „Soha nem lehet ugyanazt a könyvet kétszer elolvasni.” Ezt akár visszavezethetjük Hérakleitosz 2500 éves gondolatára is: „Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.”
„Mindig ugyanahhoz a néhány szerzőhöz térek vissza. És akárhányszor is ezt teszem, mindig azt tapasztalom, hogy valami újat tudnak mondani.”
– Charles Chu
Némelyik könyvet nem feltétlenül az informálódás, hanem inkább az emlékeztetés reményében olvasunk. Nem azt várjuk, hogy új nézőpontot biztosítsanak, hanem hogy emlékeztessenek bennünket valamire, amit már egyszer megértettünk, de mégis elfelejtettünk. Ezek a könyvek lehetnek inspirálók, vagy éppen jól seggbe is rúghatnak minket, hogy segítsenek átlendülni egy nehéz szakaszon.
Nekem pont ezért van egy „minden évben újraolvasom” könyvlistám. Tudom, hogy melyik könyvek váltották ki a legnagyobb lelkesedést belőlem, és melyek adtak hatalmas löketet. Felelőtlenség lenne az erejüket csak egyszer kihasználni.
Az ilyen nagy erejű könyvek mindig feltöltenek. Van, aki minden nap motivációs beszédeket hallgat, és van, aki időről időre motiváló könyveket olvas. Én nem csípem a motivációs beszédeket. Inkább olvasok.
„Az újraolvasás terápia, a vele járó bűntudat ellenére is, és furcsának találom, hogy nem mindenki csinálja. Miért ne térnél vissza valami jóhoz? Ugyanazért térek vissza ezekhez a regényekhez, amiért a sörhöz, a takarókhoz vagy a legjobb barátokhoz.”
– Tom Lamont, újságíró
Azzal, hogy egy könyvet többször olvasunk el, szívességet teszünk magunknak: szűkítjük a figyelmünket. Ma, amikor az információ-túladagolásba bele lehet őrülni, amikor néha lehetetlen megkülönböztetni az igazi híreket a propagandától, az igazságot a félretájékoztatástól, egy megbízható könyv menedéket nyújthat.
Ezalatt nem azt értem, hogy egyetlen könyvhöz térjünk vissza újra és újra, hiszen ha csak egy forrásból tájékozódunk, akkor megalapoztuk az elfogult világképünk kialakulását. Ne csak egy, hanem sok könyvhöz térjünk vissza. De csak a számunkra legjobbakhoz. Ki tudja, lehet, hogy amit egy éve nagyszerű könyvnek tartottunk, idén már nevetségesnek tűnik. Lehet, hogy amiből tavaly nem értettünk semmit, ma már több mindent kiveszünk (igen, rád nézek, Nietzsche bácsi).
Egy könyv többszöri elolvasása rákényszerít minket arra, hogy ténylegesen odafigyeljünk a szövegre. Nem azonnal alkalmazható tippeket keresünk, nem az egyszerű megoldást vagy a könnyű választ: a megértést keressük, hogy képkirakó ezer darabja közelebb kerüljön egymáshoz, és ha ki nem is tudjuk rakni, de legalább már látunk a képből valamit… idővel pedig egyre többet fogunk látni.
„[…] az elme, amikor szétszórt, semmit sem fogad be mélyen, hanem elutasít mindent, ami úgymond belezsúfolódik.”
– Seneca, sztoikus filozófus (i.e. 4 - i.sz. 65)
Az egyik legsikeresebb befektető, Warren Buffett 19 éves korában olvasta először Benjamin Graham Az intelligens befektető című művét, de nem utoljára. Újra és újra elolvasta a könyvet, és néhány évvel később úgy döntött, hogy jelentkezik a Columbia Business Schoolba, ahol Graham tanított. A felvétele után Buffett barátságot kötött tanárával, Grahammel. Később Graham felvette Buffettet, hogy neki dolgozzon és Graham haláláig közel maradtak egymáshoz. Buffett a mai napig visszatér a könyvhöz: „Bármikor, amikor a piac meredeken zuhan, és kísértésbe esel, hogy eladj vagy ilyesmi, csak vedd elő ezt a könyvet, és olvasd el újra!”
Csak nem olyan rég lett akkora szerencsénk, hogy könyvek és (akár online) írott anyagok sokaságához hozzáférjünk. Az ókori filozófusok korában ez nem volt jellemző. Ők nem egy hét alatt olvastak el egy könyvet, hogy odadobják az „elolvasott” kupachoz. Olykor hónapokon vagy éveken át vissza-visszatértek ugyanahhoz a könyvhöz, hogy mélységeiben megértsék. Ez pedig mintha tükröződne is az írásaikon.
Ma ezzel szemben minden irányból egymásnak ellentmondó információk tömkelege bombáz bennünket. Yuval Noah Harari, a Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra című könyvek szerzője azt mondja, aggódik a túlzott információbőség miatt. „Szokás azt mondani, hogy az információ hatalom, vagy a tudás hatalom, és ez a történelem nagy részében igaz is volt – mondta Harari egy podcast interjúban – De most egy egészen más korban élünk, amikor hatalmas mennyiségű információ áraszt el bennünket. Túl sok van belőle […] Ebben a korban a tisztánlátás fontosabb, mint valaha.”
Az író, Stephen Marche amellett érvel, hogy egy igazán jó könyvet nem elég pusztán csak néhányszor elolvasni. Szerinte egy ilyen könyvet száznál is többször érdemes – ezt centrireadingnek hívja: „A centireading a szövegek sajátos örömét tárja fel, amely a történet, a nyelvezet és még a megértés mögött is ott lapul. Lehetünk ismerősök sok könyvvel, barátok néhány könyvvel, de családtagok csak eggyel vagy kettővel.” Ha elsőre ezt hülyeségnek és egyben képtelenségnek is tartod, érdemes Anthony Hopkins forgatókönyvolvasási szokását észben tartani. Egy interjúban azt mondta, hogy jellemzően több mint százszor olvassa el a forgatókönyveit, ami „óriási könnyedséget és bizalmat” ad neki az anyag felett.
„Ha az ember nem élvezi egy könyv újraolvasását, akkor egyáltalán nem volt hasznos azt elolvasni.”
– Oscar Wilde, költő, író (1854-1900)
Így az utolsó napon, hogy összegezzük mennyi mindenről volt szó, ezekkel a gondolatokkal szeretnélek elengedni:
Olvass
többet!Olvass jobban!Ha egy könyv nem neked szól, tedd félre! Később még jó lehet.
Írj olvasás közben, készíts jegyzetek, beszélgess a szerzővel, emeld ki a fontos gondolatokat, írd át őket valahova, akár kézzel, akár gépelve és add hozzá a saját gondolataidat!
Gyűjtsd egy helyre a kedvenc idézeteidet, történeteidet és gondolatmeneteket!
Készíts egy „minden évben újraolvasom” listát és vedd kézbe legjobb könyveidet újra és újra.
Jó olvasást!
Mit olvass ezután?
Könyvek, amik elgondolkodtatnak:
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Adam Grant: Gondold újra!
Ryan Holiday: Az ego az ellenség
További források
„The pleasures of rereading”, Tom Lamont
Seneca: Az élet rövidségéről
„Centireading force: why reading a book 100 times is a great idea”, Stephen Marche
„The Hidden Benefits of Reading a Book More Than Once”, Srinivas Rao
Ha tetszik, amit olvasol és támogatnál, hogy ezt tovább csináljam, akkor csatlakozz a támogatóim közé:
Minden jót és szép hetet nektek! 🙌🏻
Pityu
Könyvtábor archívum
Ui.
Köszi, hogy végig itt maradtál! Ha tetszik neked, hogy billentyűzetet püfölöm (mert én nagyon imádom), akkor így támogathatsz: csatlakozhatsz az támogatók közé, megoszthatod ezt valakivel ha érdekesnek találtad, vagy beszerezheted a saját példányodat a Nyugalom a viharban című könyvemből. 🙏🏻
Kapható a Lírában, a Libriben, az Újkönyvek.hu-n és az Alexandrán.
